Az energiatakarékossághoz hozzá tartozik, hogy spórolunk az ivóvízzel. Az ivóvíz előállítása (kitermelés, tisztítás) és eljuttatása a felhasználókhoz sok energiát igényel. Amennyiben a telekre érkező csapadékvizet felfogjuk és azt hasznosítjuk, azzal a mennyiséggel kevesebb ivóvizet kell elhasználnunk. Természetesen az összegyűjtött esővíz felhasználásához szükségünk van szivattyúzási energiára, de ez csak töredéke a különböző Vízművek energiaigényének

A csapadékvíz hasznosításakor sokan csak a kert locsolására gondolnak, holott ezt a vizet használhatjuk WC öblítésre (szürkevíz), és mosásra is. Őseink még inkább esővízzel végezték.

a mosást, mert az lágy víz és emiatt kevesebb mosószappanra volt szükség. (A vízben lévő keménységgel kémiai reakcióba lép a mosószer, akaratunktól függetlenül, s emiatt a kemény vízzel történő mosáshoz sokkal több mosószer szükséges.) A legtöbbször egy egyszerű szűrés elegendő a mosóvíz előkészítéséhez.

A WC öblítéshez egyáltalán nem szükséges ivóvíz minőségű víz. Egy ember naponta kb. ötször megy WC-re, s ehhez 25-50 liter vizet használ el öblítéskor (a berendezés korszerűségétől függően változik a mennyiség). Ez a vízhasználat az ember napi vízigényének akár a harmadát is jelentheti. Ha ezt az ivóvízzel tesszük, akkor nem csak a vízért kell fizetni, hanem a csatorna használatáért is.

Magyarországon az éves csapadékvíz mennyisége kb. 500-600 mm. Ha ennek csak a 80%-át tudjuk felfogni (elpárolgás, téli hó), ez akkor is legalább 400 liter vizet jelent évente 1 m²-re. A könnyebb számítás miatt vegyünk egy 100 m²-es tetőfelületet, s akkor 40000 liter vizet tudunk felfogni évente. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy minden csapadékvizet hasznosítani tudjunk, akkor kb. 10 m³-es tartályt kell a földbe telepítenünk. A földben a fagyveszélytől nem kell tartani. Egy kétszemélyes háztartásban ez a mennyiség elegendő szürkevízként úgy, hogy nem kell ivóvizet hozzá használni. Nagyobb létszámú háztartásban esetleg gyűjthetjük a vizet a garázsbejáró területéről, vagy a terasz területéről is

Ha nem akarjuk szürkevízként hasznosítani, akkor lehet a kertet locsolni vele, de ehhez jobb, ha a szennyvizet használjuk fel. Természetesen nem szabad a szennyvizet direktben kilocsolni a kertben, mert abban lehetnek baktériumok, melyek az egészségre ártalmasak. Gyártanak ma már olyan szennyvízgyűjtő tartályokat, melyekben telepített eleveniszap van, s ez megtisztítja a szennyvizet a szerves szennyeződésektől, ami után a vizet már fel lehet használni a kert locsolására. Ezeket a vizeket nem szabad közvetlenül konyhakertbe locsolni, mert az ott termett élelmiszernövényeket megesszük. Minden további nélkül lehet locsolni ezekkel a vizekkel a füvet, virágokat, bokrokat, fákat (gyümölcsfa kivételével).

Biológiai szennyvíztisztító

A rendszer családi házak, társasházak (50 lakós kapacitásig) biológiai minőségű

szennyvízkezelésére alkalmas. A rendszer tartozéka egy elektronikus vezérlő egység mely az üzemeltetést a  beállítást követően teljesen automatikussá teszi.

A szennyvizek mindig melegebb hőmérsékletűek, így annak a hőjét is lehet hasznosítani. Németországban már régebb óta vannak olyan házak (Magyarországon nem régen építettek ilyet), ahol hőcserélőn keresztül jut a szennyvíz a további felhasználásra, s a hőcserélőből nyert hővel elő lehet melegíteni a használati melegvizet (közvetett hőcserélőn keresztül), vagy a szellőztető levegőt.

Karlsruhéban építettek egy olyan házat, ahova az ivóvíz bevezetést készítették el, a szennyvíznek egy túlfolyót készítettek és elektromos becsatlakozás van. Az épületnek nincs külön fűtése (passzív ház), a keletkezett szennyvizeket tisztítás után szürke vízként visszajuttatják a WC-kbe, valamint a fű locsolására használják. Alacsony energiaigényű háznak nevezik ezt az épületet.

A szennyvizeknek van egy egyszerűbb hasznosítási lehetősége is. A ház kertjében nádat ültetnek, s a szennyvizeket erre a nádtelepre vezetik. A nád olyan tökéletesen megtisztítja a vizet, hogy az onnan kikerülő vizet rögtön lehet a kert locsolására használni. Egy főre kb. 5 m² élő nádtelep szükséges

A nádágyak nagysága a tisztítandó szennyvíz mennyiségétől függ. Mélységük: kb. 80 cm. Szigetelés: agyag (ha helyben található) vagy fólia. A nádágyak feltöltése: a helyben található termett talaj javító talajkeveréssel. Nád: a környéken található közönséges nád kerül beültetésre. A szennyvíz áramlása és a lebontási folyamatok a talaj felszíne alatt történnek (nincs szaghatás), az áramlás iránya horizontális a nád, erős horizontális gyökérzete mentén. A lebontási, tisztítási folyamatok télen is működnek (mert a talaj szigetelő hatása, lebontási folyamatok saját hőtermelési hatása). Az elfolyó tisztított szennyvíz felszíni vízbe vezethető.